Dokkmunkáslét 5. nap

Ma semmi különös nem történt, lényegében a tegnapi nap játszódott le
újra, így ismét be tudtam termelni jó mennyiségű bagót, viszont
semmi újjat nem mutatott.
Kivéve a cigi-kávé-wc kombót. Az még mindig egy élmény. Mondjuk
vapelve is, de mindegy.
Reggelről éreztem a torkomban hogy nemsoká visszatér a reggeli
köhögés. Ma még szerencsére kimaradt, remélem kedd előtt nem is
szeretne megérkezni, sőt egyátalán ne.
Átléptem a 100 szálat, már nagyon kezd zavarni hogy cigizni kell,
utálom. Mocskosul.
Meló közben szájban tertva nem mókás amikor a szemedbe szálló füst
csíp, és valami rejtéjes okból pont nem azzal a kezeddel veszed ki
amivel cigizel, és megdörzsölöd a szemed. Nagyon nem.
A ruháimból már kiszedegettem 2 szállra való dohánymorzsát, annyi
összegyűlt a töltős cigi miatt, ahogy szóródik.
A nap fénypontja amikor a macska a szokásos köreit futkosva nem a modomat, hanem a lustaság miatt ritkán ürített hamutartót veri le az asztalról. Tudta hogy valami most nem stimmel mert hiába kerestem utána fél órán át. Természetesen abban a pillanatban ahogy feladtam a kutatóexpedíciót, és visszahuppantam a gép elé, kéjes dorombolással az ölemben termett. Hát igen, macska.
Szóval ennyi, újjat most nem igazán tudok mondani.