Na, mai nap is megvolt a nemjóreggelt, szédülés most furcsa de
elmaradt.
Kis lazsálás után nekiálltam összekészülni, és észrevettem hogy, már
csak 3 szar van a dobozban.
Semmi probléma, indulásig maradt 2. Nem javult még mindig semmit se
az íz, se az élmény. A tegnap Fifukánusz püspök rivjújában látott
dolgokat se szívesen próbálom ki, nem ér annyit ez az eretnek
varázsvessző mocsok dohányterméknek nevezett vegyianyag koktél hogy
szenteltvízzel hintsem meg. A jóslatait viszont így az idő múlásával
visszanézve egyre biztosabb vagyok benne hogy tényleg prófétai
képességekkel van megáldva a Minden Gőzök Fensége által.
A nap mélypontja az volt amikor kezembe akadt az Dnam, 3x10ml lekvid
társaságában. Hogy mennyivel jobb az ecigi, most értékelem igazán.
És a legnagyobb baj hogy sokan szintén ezt fogják mondani, csak a
különbség az lesz hogy ők muszájból fognak bagózni, mert nem lesz
más, de akkor kell majd erősnek lenniük és nemet mondani a halálra.
A későn ébredő még mindig jobb mint az örökalvó, ha csak akkor
fognak csatlakozni a tiltakozásunkhoz, hát csatlakozzanak akkor,
mert hogy megállni nem szabad, az biztos.
Indulás haza, busz előtt elpumpáltam, pontosabban akartam volna
elpumpalni az utolsót a kartonpapíral borított pokol bugyrából,
azonban a régi trükk, miszerint akkor jelenik meg a busz a
láthatáron ha a második slukknál tartasz, működik. Így hát egyátalán
nem fájó szívvel kidobtam. Sajnos kell az utánpótlás, így 2
megállóval arrébb leszáltam, betámadtam a pokol kapuit, és
feltáraztam. Még egy doboz Piros Bond, cirka 1000ft. És ez nem is a
legdrágább. Ha nem azért vájkálnék az erő ezen oldalán hogy a
tudomány oltárán mutassm be égő áldozatként, venné meg a f*szom...
Vissza a buszhoz, 10 perc múlva jön, jó, avassuk fel a
barátocskámat. Nem vicc, ahogy meggyújtottam megint bejött a trükk.
Modom tök jó hogy ennyire szeretne rám vigyázni a bkv hogy nem
hagyja hogy elszívjam, de azért na, nem vagyok én Rócsildkölyök hogy
52ft-okat csak úgy eldobáljak, szóval bedekkeltem, és zsebreraktam.
Hatalmas hiba volt.
Az a kemény 5perc amit a buszon töltöttem tökéletes volt arra hogy a
zsebem átvegye azt a mocsok éget szagot amit mindanyian jól
ismerünk.
Apropó zseb. Már van benne bőven dohánymorzsa. Meg is találtam a hiba forrását az üres doboz alján.
Na mindegy, ahogy leszáltam azonnal vettem is ki, és ment
ez is az égő áldozatok sorába, az aluljáróig pont eltüntettem. Lent
a metrónál észrevettem hogy amik szemetesbek vannak kirakva, azok
igazából dohányzáshoz lettek gyártva, kis leszallópálya van a
nyílásuk előtt ami arra hivatott hogy az analóg folyamatosan zuhanó
sikertörténete utolsó gépének egyszer majd teret adjon. Mert bárki
bármit mond, eljön majd az az idő amikor a dohányzás egy rég
elfelejtett ősi szokás lesz, és az vapelés lesz a bűn. És majd lesz
valami ami a vapeléshez képest 95%al kevésbé ártalmas, és elhivatott
emberek kis csoportja ugyan azt fogja átélni amit mi most.
Na de vissza a valóságba, hosszú idő után először megkérdeztem a
helyközi járatom sofőrjét hogy "elnézést, tessék szíves megmondani,
hány perc van még indulásig?" A megnyugtató 8 perces válaszát
kihasználva elkezdtem helyet keresni ahol a busz előtt még
ritkíthatom a zsebem tartalmát, és rá kellett eszmélnem hogy ez nem
is olyan könnyű. Nem veheted meg bárhol méregdrágán azt amivel
magadnak okozol szart, hogy utána ne tudd elszívni szinte sehol.
Hatalmas ötlet. Mindegy, ezt az akadájt is passzoltuk, irány haza.
Kb 2óra busz út alatt most nem volt idegbaj mint régen hogy "úristen
ottvagyunkmárnaaa?!?" tök lazán bírom. Nem kell a cigi. Nem érzem
szükségét. A vapelést meg amúgy is ki szoktam bírni. Gondolom az
alapjáraton csökkentett nikotinszintem miatt még nem állt rá a
szervezetem arra hogy neki több kell, így most el van azzal a több
tízszeres adaggal amit kap.
Megérkeztem Balassagyarmatra, elugrottam az ecigiboltba odadni az
akksit amit hétfőn kértem kölcsön a tüntetésen, hát külön élmény
volt hogy semmit se próbálok ki, semmit se kóstolok. Viszont vettem
10m nicrome huzalt hogy rendberakjam a cuccaimat ez alatt az egy hét
alatt hogy frissen tekert készségekkel ugorhassak majd vissza a
mókába.
Volt lehetőségem hazfele vezetés közben bagózni, hát, nem tudom
melyik a jobb, a párás ablak. vagy a mindenfelé repkedő hamu, és
tűzveszéjes parázs. Meggyújtani külön móka, kiestem a gyakorlatból
az évek alatt. Ez a hova nézzek, az útra vagy a tűzre... drippelni
egyszerűbb és kevésbé balesetveszélyes szerintem.
Hazaértem, itthon pedig leesett hogy emelek a téten, kicsit durvább
vizekre tudok evezni. Töltőscigi. Hmmm, milyen incsiklandozó már a
gondolat is. Na majd hs elfogyott az ördög piros foga nekiállok a
feketének.
Ami nekem is furcsa hogy nem néznek meg az emberek, nem érdekel
senkit hogy mi lehet az a cucc a kezben amivel hatalmas fehér
foltokat köpködök. Egyé váltam a tömeggel, nem vagyol megvilágítva
reflektorokkal az embereknek hogy "odanézzé, mi lehet az?".
Sőt, néha megvető pillantások érkeznek, mintha mindenki haragszana
rám hogy hogy képzelem hogy az orra alá bagózok. Már ha van hol
bagózni, mert a rengeteg tilalmat mind figyelembe véve sokszor 50-
60métereket kell sétálgatni azért hogy rágyújthass legálisan. Tudod
ki tartja be... senki.
Lassan elfogy a második doboz is, úgyhogy kezdem izzítani a töltőt,
és bekészítek egy papírt meg egy tollat rublikázni, hogy tudjam
pontosan hány szálnál tartok.
A töltős cuccra már önmagában is bizar ránézni, ha megemelem szépen
végig lehet vele szitálni mindent dohányal, közben az eciginél
esetleg kiömlik a leves, ami pillanat alatt takarítható, és jó
illatot hagy maga után.
Ha túlélem ezt a hetet sokmindent fogok csinálni, de hogy dohányozni
többet nem, na az biztos.
Jelenleg 36 szálnál tartok, ami sajnos még kevés a napi 15höz
képest. Szóval most gyorsan fel is emeljük, nézzük milyen a
láncbagó. Ha már meg nem borotvált kisérleti egér vagyok, legyek
rendesen az.
Macsek úgyis felmászott az ölembe, kis édes dorombolással támogat.
Cserébe nem fújom lefelé a füstöt. Mondjuk így is megfulladok lassan
a benti bagózástól.
De most jön az utcsó szál a dobozból, és állok neki tölteni. Nem nem
akksit sajna.
Komolyan, már már élvezem a dolgot, mert már annyira borzalmas hogy
nem tudom hova tenni, egyszerűen csak hagyom magam. Valahol mélyen
bent jó érzés hogy mégis egy szentebb cél miatt nyúzom a tüdőmet.
Kiiktattam a második dobozt is.
Na töltögessünk. Az ujjaim már fájnak a végére, de megcsináltam 60
szálat. Ez olyan mint a biciklizés, valahogy nem lehet elfelejteni.
Ez a 60 szál ha minden igaz 3napi adag.
De ma este még fogy belőle, kosiban is, meg mozinál is. Ha meg még
lemegyünk kocsmázni, hojjoj, túlteljesítek.
Viszont mára zárom soraimat, Moziról holnap beszámolok. Hagy menjen füstölgéssel a párásító podcast.
Na jó még ezt hozzá kell tennem: a töltősnek olyan szinten kartonpapír íze van, és olyan hülyén ég hogy ezzel élmény lesz vezetni baszki... emlékszek régen milyen buli volt lehúzódni az útról gyors tűzoltóakciót improvizálni, és továbbhajtani. Komolyan, szopogassatok el egy félig elégetett kartonpapírt. Tökugyanaz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése